Az idén először megrendezett, határokon is átívelő Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztivál kisvárdai programjának a Kárpátalja Ház adott otthont, ahol felolvasással egybekötött beszélgetéseken vehetett részt az érdeklődő közönség.
A felolvasások után jóhangulatú beszélgetés kerekedett először még csak a teremben, majd a „hivatalos” zárás után a teraszon és még az utcán is. Szóval a lelkes közönség alig akarta elengedni a költőket!
Az eseményről Czomba Magdolna küldött nekünk remek beszámolót:
„A Rimay Alapítvány honlapján mintegy önmeghatározásként olvashatjuk, hogy a hagyományteremtés szándékával indítják útjára a rendezvényt, amelynek központja Miskolc, s az ország észak-keleti régiójában, valamint a határon túli, jellemzően magyarajkú közösség számára kínál igényes kulturális programot. Az alkalom nemzetköziségét a számos országból meghívott költők biztosítják, s nekem is Herta Müller Nobel-díjas alkotó nevén akadt meg a szemem a rendezvényt hirdető plakáton. Sajnos a neves szerző, bár a meghívást elfogadta, a világjárvány miatt nem tudta vállalni az utazást. Ennek ellenére egyáltalán nem okozott csalódást az esemény meglátogatása. Sőt!
Finta Éva Sárospatakról, Oláh András és Kürti László Mátészalkáról, valamint Alicja Kuberska Lengyelországból érkezett városunkba, és egy másfél óra erejéig elhitették velünk, hogy a világnak létezik egy szeglete, ahol a nyelv tökéletesen illeszkedik az érzésekhez és a gondolatokhoz. A sokféle költői hang és indíttatás tökéletes harmóniában jelent meg előttünk, lelkes és kíváncsi nézők előtt. A négy alkotó felváltva beszélt, olvasta fel verseit. Különleges élménnyel bírt Alicja Kuberska felolvasása, aki hol lengyelül, hol angolul hangoztatta költeményeit, s egy kiváló tolmács, Kováts Imre, sárospataki tanár segítségével ismerhettük meg verseinek tartalmát.
Városunk egykori lakója, Somorjai Lehel, a fesztivál egyik szervezőjeként moderálta a közönségtalálkozót. A kötetlen beszélgetés során megtudhattuk, hogy a lengyel alkotó az üzleti világból érkezett, s nyugdíjasként kezdett komolyabban foglalkozni a versírással. Finta Éva az emlékezet megőrzésének fontosságáról beszélt, Oláh Andrást egykori kamaszszerelme inspirálta, s Kürti László az önkifejezés eszközeként beszélt a versírás életében betöltött szerepéről. Majd meséltek még hatásokról, kedvelt szerzőikről, könyveikről, és a beszélgetés szabadon folyt tovább a Kárpátalja Ház barátságos tereiben. Jó volt hallani a szlávul, angolul és magyarul társalgó emberek hangját, jó volt látni a költészettől csillogó tekinteteket, s jó volt kezet fogni, megölelni egymást egy hosszúra nyúlt kényszerszünet után.
Fotók: Szabó Sándor
